Népmese napja (szeptember 30.)

A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)

Iskolánkban, a napköziben, a népmese napját október 2-án, délutántartották a tanító nénik. Még az időjárás is kedvezett nekik, és lehetővé tette, hogy ez alkalomból az udvar különböző pontjain mesét hallgathattak a gyerekek. A mesélés különösen fontos…

„A mesélés fejleszti a gyermek szókincsét, formálja gondolatvilágát, világnézetét. A mese lehetőséget ad a gyereknek, hogy használja a képzeletét. Mesélés közben a gyereknek használnia kell a képzelőerejét, a saját fantáziavilága szerint alkotja meg a szereplőket, a helyszíneket, a szituációkat. 

A mesehallgatás során a gyerek megéli az izgalmakat, a problémákat, és a megoldáshoz vezető utat is végigjárja a mesehőssel együtt.

A mese ezáltal is nevel, hiszen rámutat, hogy a problémás helyzetekben is mindig van megoldás és milyen sokat segít, ha megőrizzük a türelmünket.

A mesék emellett rámutatnak a barátság fontosságára is, hiszen a mesehős általában egy hűséges társ, barát segítségével kerekedik felül az ellenfelén.”

forrás: novekedes.hu/hirek/a-mesek-hatasa-a-gyermek-szemelyisegfejlodesere-x oldalról